Az Új Év új fogadalmakkal jár ott, ahol valódi célok vannak, nincs ez másként 2020 klímajövőjének esetében sem. Ennél a dátumnál viszont meg kell állnunk egy pillanatra. 2020 ugyanis egy mérföldkő, ezért mindenekelőtt számot kell vetnünk arról, amit tíz, húsz, vagy harminc éve határoztunk el, és máig szabtuk meg a határidejét.
A jelenben is zajló fosszilis tüzelőanyagok égetése és az erdők pusztítása növelik a szén-dioxid és a többi üvegházhatású gáz szintjét a légkörben. Ez a többletkibocsátás fokozza a természetes üvegházhatást, a Föld melegebbé válik, ezáltal megváltozik az éghajlat. Az egyik megoldás a kibocsátás csökkentése lehetne. Ezt tudták az EU vezetői akkor is, amikor 2007 márciusában integrált energia- és éghajlatváltozási politikát határoztak meg. Akkor azt mondták, új ipari forradalom veszi kezdetét, amely megváltoztatja energiatermelésünk és -felhasználásunk módját. Úgy állapodtak meg, 2050-re az üvegházhatású gázok kibocsátását az 1990-es szint felére kellene visszaszorítani. A fejlődő országokra is kidolgozták, maga az EU nevében pedig kötelezettséget vállaltak a döntéshozók arra, hogy ez év végéig legalább 20%-kal csökkentik az üvegházhatásúgáz-kibocsátást. Azt ígérték 2020-ra 20%-kal növelik a megújuló energiaforrások arányát. Tízszeresre növelik a megújuló üzemanyagok, köztük a bioüzemanyagok arányát az általános benzin- és gázolaj-felhasználásban.
Nos, ehhez képest még a Kiotói Jegyzőkönyvben foglaltakat sem sikerült minden esetben tartani, nemhogy integrált politikát folytatni a kétezres évek elején az éghajlatváltozásban, egy korban amikor a világ országainak egyes vezetői ennek a puszta létét is kétségbe vonják. Például úgy tűnt az uniós gazdaságban teljesítették az elvárt majd 20%-ot az üvegházhatásúgáz-kibocsátásban, valójában az történt, hogy a légszennyező gyártást kihelyezték a harmadik világba.
Ezen kívül mit is tehet az EU, ha összességében sem folytat olyan káros folyamatokat, mint az USA önmagában képes. A különbség az, hogy az Egyesült Államoknak tőkéje és lehetősége is lenne a fenntartható stratégia modelljét átvennie, akár a skandináv országoktól.
Németországban például a szén elektromos áram előállítása céljából történő elégetése még mindig különösen légszennyező. Nem sikerült továbbá általánosítani a kereskedelmi folyamatot, és általában véve nem is elérhető a bioüzemanyag a közösségi közlekedésben. Magyarországon épp csak tavaly év végén realizálódott, hogy nő a biológiai eredetű összetevők aránya, E-10, az üzemanyagokban. Megjegyzem a drága kukoricát pazarolják bele, amikor amúgy is nagy az éhínség a világban, és inkább rossz úton indulnak el, ahelyett, hogy az autók gyártási technológiáját modernizálnák.
Magyarország amúgy nincs rossz helyzetben, az 1990-es szinthez képest 32%-kal csökkentette az ÜHG kibocsátását, a villamosenergia-termelés 60%-a karbonmentes, már elérte a 2020-as megújuló energia részarányt és az egy főre eső energiafelhasználás is jóval az EU átlag alatt van. Ugyanakkor túlságosan nagy arányú a földgázfelhasználás, félreértés van a nukleáris energia környezetszennyező hulladék-hátrahagyása, és egyéb közvetlen környezetkárosító folyamatokkal kapcsolatban az energiaszektorban.
Még mindig a klasszikus fogyasztói társadalom működik, amely sok felesleg és szeméttermeléssel jár, a nagyipari előállítás procedúrája pedig még nem elég zöld, ahogy az újrahasznosítás technológiája sem elég fejlett. Az emberek viszont igényelnék a változást, különös tekintettel a megújuló jelenlétére a mindennapjaikban.
A döntéshozók valaha, az egyezmények létrejöttekor gondoltak a következő generációkra, és tudták, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem valószínűleg azzal fog járni, hogy jelentősen át kell alakítanunk az életmódunkat, és néha bizony fel kell áldozni jelenlegi életszínvonalunkat. Ez az, amit nem tudtak sokan megtenni, mert a makrogazdaságban nem történt érdemi változás és nagyléptékű fejlődés a kétezres évek eleje óta. Vagy nem tudtak eléggé hatni a piaci és társadalmi szereplőkre. Pedig, ha a fejlett országok időben megegyeztek volna abban, hogy 30%-kal csökkentik például a károsanyag kibocsátást, és alternatív megoldásokhoz folyamodnak a gazdasági növekedésük mindössze 0,2%-kal esett volna vissza, ők ezt a kockázatot sem vállalták végül be, így az a helyzet állt elő, hogy a jövő generációi ennyivel nagyobb hátrányból indulnak.
Az idén újabb fogadalmak hangzanak majd el, különös tekintettel az Új Évre. Ezek pedig a legközelebbi dátumig, azaz 2030-ig biztosan érvényben maradnak.
