Létünk alapja az élővilág változatosságának megőrzése – erre figyelmeztet az idei Föld napja megmozdulás. Megint eltelt egy év, és még soha nem fogyott ilyen ütemben az állat-, és növényvilág. Beléptünk egy korba, ahol egyedeik tömegesen halnak ki, és ez a krízis az emberiség létét is fenyegeti. A vadvilág kárára az iparszerű mezőgazdaság dübörög a leghangosabban, az erdőket a takarmánytermesztés miatt pusztítják, de a pálmaolaj, az avokádó vagy éppen a szójatermesztés is a különféle fajoknak otthont adó erdők letarolt helyén történik.

Mindez életmódunk, fogyasztásunk következménye. Hétköznapi döntéseink, például hogy mit választunk ebédre, egyáltalán nem jelentéktelenek. Persze nem szeretnék rábeszélni senkit sem életmódja megváltoztatására, ez minden egyén szuverén joga. Mivel csak egy bolygónk van, azonban, jó tudni, hogy természeti erőforrásai végesek, egyes kultúrák nem véletlenül éltek a vegetarianizmus alternatívájával.  

A kérdés óhatatlanul felmerül, hogy az ember tartozik-e erkölcsi felelősséggel az állatok irányában. Már Pitagorasz is tartózkodott az állatok húsának a fogyasztásától. Időszámításunk előtt a nagy gondolkodók közül sokan úgy tartották, hogy a húsfogyasztás gátolja őket aszketikus és filozófiai fejlődésükben.

Nem mellékesen a vegetarianizmus kapcsolatban volt a lélekvándorlásra vonatkozó vallási meggyőződéssel. A buddhizmus szemszögéből az állatok társaink, testvéreink, bennük pedig lélek lakozik. A Biblia tízparancsolata is kimondja „Ne ölj!”, mely egyes értelmezések szerint nem csak embertársainkra, de a többi Isten által teremtett élőlényre is vonatkozik. Ahimsza, a nem ártás elvének legnemesebb újkori képviselője, Mahátma Gandhi is hirdette az állatok létének teljes körű tiszteletben tartását.

A vegetarianizmusnak ma többféle válfaja ismert, melyek közül az egyik legtöbb követője a szemivegetarianizmusnak van. Ez egy mai divatirányzat és nincs köze a vegán elsődleges céljához, az erőszakmentességhez, itt a fogyasztható állati eredetű nyersanyagok baromfihússal és hallal bővülnek. Az ovo-lakto irányzat is elég népszerű, növényi élelmiszerek mellett tojást és tejtermékeket is megengedő táplálkozás.

Elterjedt nézet, hogy a táplálékláncban elfoglalt helyünkről vizsgáljuk a létharcot. E szerint a nálunk kisebb – és egykor elejteni is könnyebb állatokat életszerű magunkhoz venni, illetve az elérhető zöldség, gyümölcs jelentette a paleolit korszakban a táplálékot. Meg kell értenünk viszont, hogy azóta eltelt idő ismeretében a mai kor nem teszi lehetővé, hogy így éljünk, mert elfogytak az állatok, illetve sokat közülük háziasítottunk. A gerincesek több mint fele már eltűnt és a Föld lakói milliárdnyi háziállatot és haszonállatot tartanak a vadonélők rovására. Az emlősök mindössze pár százaléka él vadon, a növényzet felét felélte az ember az élőhelyek átalakítása következtében.

Az elv jó: tenyészteni illetve termeszteni mindazt, amire az emberiségnek szüksége van, az már más kérdés, hogy ezt ne más biodiverzitás kárára tegyük. Jó példa erre a haltenyésztés, mikor a tengeri élővilág nagyobb része már kipusztult, az édesvízi halszaporítással hiányuk valamelyest pótolható.

A böjti időszak jó alkalom a mértékletesség gyakorlására. Őseink közül sokan csak hétvégén ettek húst, sok szempontból egészségesebbek is voltak azáltal, hogy a tartózkodást gyakorolták a hétköznapokban.