Minden adófizető rémálma, ha közpénzekből félresikeredett beruházásokat hoznak létre. Fizetünk egyrészt azért, hogy létrejöjjön a közösségünk szempontjából fontos beruházás, de ha az mégsem felel meg az elvárásoknak, jön a jogos közfelháborodás.

Előfordul, hogy nem megfelelő a térkövezés kivitelezése, ilyenkor télen egy csúszós járólap balesetveszélyes is lehet. Tehát esetlegesen újra fizethetünk a mentő kihívásáért és a további egészségügyi szolgáltatásokért.

A közelmúltban egy kisebb mozgalom indult el „Csúszásveszély!?” avagy „Teríts le szőnyeget, miért én legyek a hibás!?” jelmondattal. A szlogenen túl egy újfajta társadalmi szemléletváltás látszott kibontakozni, melynek lényege, hogy hozzunk létre közcélú és ügyfélbarát megoldásokat úgy, hogy azzal mindenki jól járjon.

Tegyük fel ahelyett, hogy „csúszásveszély” táblákra pazarolnák a pénzt és időt, ennyi erővel és anyagi ráfordítással egy (piros) szőnyeget is leteríthetnének a járókelők számára. Hogy meglepődnének a helyiek és a turisták egy kis figyelmesség miatt, egyúttal tiszteletet is ébresztenének irányukba!

A felhívásra több vállalkozó is előzékenyen és aktívan reagált, majd lakóközösségekben is alkalmazták ezt a módszert. Az eset Amerikában és elszigetelten történt ugyan, az internet hatására felkapottá vált. Rövidesen piros szőnyegek köszöntek vissza folyosókon, járdákon, lépcsőfeljárókon. Az eszmei szerzők azóta is gyűjtik a frappánsabbnál frappánsabb megoldásokat ilyen és hasonló problémák megelőzésére. Az üzenet lényege, hogy az ügyfél a fontos, a lakos, az állampolgár.

Több olyan tábla is van, amelyet azóta lecseréltek. Amikor a fotocellás ajtók bejöttek a köztudatba, eltűntek a „húzni” és „tolni” táblák. Bár ne lenne létjogosultsága kátyúkról, vagy egyéb veszélyekről szóló tábláknak. Ha belegondolunk a legtöbb táblára azt is kiírhatnák „a gyengébbek kedvéért”. Egy jól működő helyi társadalomban pedig megfelelő tájékoztatásra van szükség.

Amikor eltűnnek a felhívó táblák, eljön az egyértelműség kora.