Tíz háziasszonyból hét ma a hagyományos háztartást vezeti, mindössze három modernizálja úgy, hogy azzal öko-tudatosabb legyen. Közülük mindig lesz egy, aki mindezt egy régi minta alapján követi, és ötvözi a hagyományőrző praktikákat a tudomány eszközeivel. Ez a modern kor nagy kihívása az összes tanulságával együtt.

Persze minden szokás kérdése. Megszokhattuk, hogy az élelmiszereket csomagolásban kapjuk készhez. Amíg lehet választani műanyag és papírzacskó között, a környezettudatosabb vásárlók valószínűleg továbbra is ez utóbbit választják majd. A többség sajnos még automatikusan nyúl az átlátszó nejlonzacskókhoz, ennek a látszólag lényegtelen mozzanatnak évente több ezer kilogramm felesleges műanyag hulladék a hozadéka.

Az utóbbi időben kisebb riadalmat keltett a bolti palackokból kioldódó mikroműanyag, ezért most sokan víztisztító berendezéseket indultak beszerezni. Egy ausztrál egyetem kutatásából az derült ki, hogy átlagban egy ember akár 5 grammnyi műanyagszemcsét is elfogyaszthat hetente, anélkül, hogy tudomást szerezne róla. Ezek az emberi szem számára láthatatlan mikroműanyagok a táplálékkal és a belélegzett levegővel is bekerülhetnek a szervezetbe, esetleg a csomagolóanyagok révén jutnak be, legnagyobb arányban mégis az ivóvízből származnak.

Múlt században nyugatabbra, amikor még nem kellett tartani a silány minőségű palackozástól, a tejesember hordta a tejet a házakhoz nap mint nap, itthon nálunk a szikvizesnek akadt hasonló dolga. A nők pedig kosárral indultak el otthonról bevásárolni, abba a kosárba került sok élelmiszer mellett a zöldség és a gyümölcs is. A mai napig sokkal jobban megéri kimért termékeket venni, felvágottakat például, amik nem utolsó sorban kevesebb tartósítószert tartalmaznak előrecsomagolt társaiknál.

Az első számú kihívás tehát, hogy próbáljuk meg csomagolás mentesen élni, vagy ha már becsomagoljuk a terméket, bizonyosodjunk meg róla, hogy az lebomlik a természetben, esetleg újrahasznosítható. Feleleveníthetnénk a régi szokásokat, mindamellett trendivé és divatossá tehetjük a mindennapjainkat. Meg kellene tanulnunk helyesen tartósítani otthon, így több friss dolgot vásárolhatnánk.

Újra divatba jön az ételhordók használata, és megoldódhat az eldobható étkészlet mindennapi problémája. Egyre több étterem jelzi a szórólapjain, hogy a menüjét a műanyagdobozkák helyett éthordókba is kiszállítják. A jobb fesztiválokon pedig fesztivál-pakkokat vásárolhatunk manapság, illetve a „hozd magad” környezettudatos felhívásuk arra vonatkozik, hogy a többször használt eszközökkel mindenki egyénileg tegyen azért, hogy minél kisebb legyen az ökológiai lábnyoma.

Sose dobjunk ki élelmiszert. Az élelmiszerek majd felét a nagy étteremláncok és bolthálózatok amúgy is kidobják a kukába, legalább a háztartásokban ne keletkezzen felesleg, ez a mi felelősségünk. Az, hogy mennyi gázt és üzemanyagot használunk, vagy hogyan alakítjuk a ruhatárunkat, a hulladékot módszeresen és szelektíven gyűjtjük-e. Az előző generációhoz képest a mai fiatalok nagyobb százalékban komposztálnak, és ez a folyamat a háztartás, házvezetés része.

Kénytelenek vagyunk szelektálni, mi kerüljön be a konyhánkba, és a kamránkba, és mi nem. A szója, a pálmaolaj nagyrészt nem fenntartható kereskedelemből származik, ahogy azok termények tömege sem, amelyek letarolt erdők helyén termeltek meg. Próbáljuk meg előnyben részesíteni az idénygyümölcsöket, - zöldségeket, és száműzni azokat, amelyek a Föld pusztulásának az útját járják. Nagy ritkán én is beteszem a kosárba az avokádót, a nádcukrot, télen a banánt, na és, mert finom. De nem mindegy, hogy az a gyümölcs Spanyolországból vagy Equadorból érkezik-e.

A tudatosság nem feltétlenül jelenti azt, hogy nemet mondunk minden dologra, ami szerintünk káros, inkább az alternatívát keressük, hogy ha már erre és erre igényünk van, azt a lehető legkevésbé ártalmas módon szerezzük be. Nem élhetünk szigorú szabályrendszerben, mert néha akadnak kivételek.

A háztartásban évtizedes tévhitek kezdenek megdőlni. Mire a piac felhozta az összes különféle vegyszert tartalmazó tisztítószert, a sok hasonló hatóanyagú kozmetikumot, addigra kiderült, hogy nagy részük ugyanazon adalékanyagokból áll, vagy épp szervezetünk számára semmi szükség nincs összetevőire. A régi praktikák ennek ellenére úgy tűnik ma is beválnak; az ecet, a szódabikarbóna takarításhoz, mosódió mosáshoz... Aki nem akar nagyon drasztikus változásokat, annak sem kell lemondania a univerzális készítményekről, ma már vannak ilyenek. (pld.Frosch) Egyes ilyen, és ehhez hasonló termékek még a bőr PH értékét is optimálisan tartják, mégis összetevőik az említett természetes tisztítószerek.

A vegyszerek egészségre káros hatását, az allergén, szemirritációt, bőrproblémát okozó mosószerek, az étkezéshez idegen mosogatószerek hatásait azután érzékelték, hogy a közelmúltban szemet is hunytak felette, ám mégis beigazolódott. Az otthon tisztításában feleslegesek.

A szakemberek szerint a baktériumoknak táptalaj kell, és az nem egy konyhakő, vagy egy fürdőszobacsempe. A faburkolatok is megérdemlik a megfelelő ápolást, a vízkő eltávolítására ecetet, zsíroldásra szódabikarbónát ajánlanak újonnan, ahogy tették ezt nagyanyáink is. Azért ennél több segítséget kapunk manapság, mert már elérhetők azok a termékek, amelyek ilyen alapanyagokat tartalmaznak és kifejezetten erre a célra fordíthatók. 

Nemrég hallottam, hogy a sütőpor a hangyák nagy ellensége, úgyhogy kipróbáltam, és meg kellett állapítanom, hogy működik. A hangyainvázió megszűnt még mielőtt lefújtam volna őket egy vegyszeres rovarirtóval. Az ilyen döntéseket tárgyaink, bútoraink idővel meghálálják.

A vízfogyasztásról is essék pár szó. Azokról a nőkről, akik lemondtak a mosogatógépről, hogy kicsivel több időráfordítással, de kevesebb vízzel és hatékonyabban mosogassanak. Ha jól belegondolunk, a mosogatáshoz nem kell víz, csak az öblítéshez, és ez egy hasznos konklúzió.

Azt már tudjuk, hogy a mosógépen többféle program áll rendelkezésünkre, és aki utána jár, és eleve úgy választ mosógépet, hogy minél több A + jelzés szerepeljen rajta, az sok időt és pénzt megspórol. Az 5 ing program viszont szenzációs. Jó ötlet arra az esetre, ha kevesebb ruhát rövid idő alatt szeretnénk tisztára mosni, és nem utolsó sorban takarékosabb is. Ennél már csak az az ing a jobb, amelyet egyáltalán nem kell vasalni...Egyre fejlesztik, okosítják ezeket az eszközöket, így jobban gazdálkodnak idővel, energiával, sőt a ruhák tömegéhez képest maguk állítják be a mosási időt. Kedvencem az okos főzőlap, érzékeli "mi készül" rajta, az milyen hőkezelést igényel. Jut eszembe tudjuk-e, hogy a grillező program és a mikrohullámú között mekkora különbség van?

És hogy mi adja az energiát mindehhez? Ha már alternatív, és nem biciklivel tekerjük a szükséges áramot, legyen valami megújuló.

Az elmúlt években bemutatkozott több aktív-ház építő cég, akik tudatos vízelvezető rendszert kínálnak, értékesen hasznosítva az iható és a háztartásban még felhasználható vizeket. Gondoljunk csak növényeinkre, többségüknek megfelel a gyűjtött esővíz.

Amikor valaki új lakásba költözik, átalakíthat sok mindent, amit biztosan nem fog megbánni az a zöldítés. Kellenek a zöldek, hogy tisztítsák a levegőt, ebből következően minél több növényünk van, minél zöldebb az otthonunk, annál többet teszünk a környezetünkért.

Merjünk megszabadulni a XX. századvégi háztartás kötöttségeitől, a berögzült rossz szokásaitól, és éljünk a modern kor lehetőségei szerint. Ahol érték a tiszta ivóvíz, vagy épp a megújuló energia.