Elgondolkodtató dokumentumfilm készült két utazó bloggertől az állatvédelemről. Thaiföldön harminc éve tilos az elefántok ipari, illetve mezőgazdasági munkára való felhasználása. Sokukra így az a sors várt, hogy gazdáik a turizmusban kezdték dolgoztatni őket és kegyetlen idomításokkal próbálták kikényszeríteni, hogy különféle mutatványokat mutassanak be a messziről érkezett vendégeknek. Az állatok szenvedésének azóta nem vetettek véget, míg pár éve létre nem jöttek az etikus parkok. Megnőtt az igény arra, hogy az elefántokat ne láncra verve, hanem természetes élőhelyükön lehessen megismerni.

Etikai kérdés, vajon egyáltalán szükség van-e ilyenfajta kapcsolódásra az állatokkal, nem ártunk-e eleve azzal nekik, hogy emberek között kell élniük. Állítólag ezek az elefántok már nem tudnának visszaintegrálódni a vadonba, annyira megszokták már az emberek közelségét, élelmezésüket. A vadon élők ráadásul annyira megérzik, hogy ha borjaikhoz, ha csak hozzá ér az ember, az anyaállat onnantól már kétkedve fogadja el őket.

A thaiföldi elefántok helyzetével párhuzamosan a másik legetikátlanabb, legbarbárabb húzása az emberi gyarlóságnak, a delfinek kihasználása. A divat, amit delfin show-ként adnak el a turistáknak a Földközi-tenger mentén még mindig tartja magát.

Mahatma Gandhi szerint „egy nemzet nagysága és erkölcsi fejlettsége híven tükröződik abban, ahogyan az állatokkal bánik.” Az állatvédelem az ember kötelessége, velünk egy élettérben élőkről van szó.

Magyarországon a Nyíregyházi Állatpark rendelkezik a legtöbb nemzetközi elismeréssel az állattartás terén. Tagja az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetségének és az Állatkertek és Akváriumok Világszövetségének. Mind az állatok rendelkezésére álló élőterület, mind a természetes környezetük kialakítása tekintetében követendő példa. Az állatpark egy szinte háborítatlan környezetben kapott helyet egy tölgyerdő mélyén, ahol 30 hektáros területen lehet nyomon követni, miként élnek a világ különböző vidékein az állatok. Elsőként 1996-ban itt adták át az ország legnagyobb kifutójának számító Afrika-Panoráma kifutókomplexumát, amelyben ma is a legnagyobb kifutó közel két hektáros. 2010-ben Magyarországon és a Közép-európai térségben is egyedülálló létesítményt alakítottak ki 4000 négyzetméteren, egy három szintes épületben Zöld Piramis épült Ócenáriummal és Esőerdőházzal.

Felmerül mégis a kérdés, hogy az állatok, bár veszélyeztetettek, utolsó példányaik, annak ellenére, hogy ritkán láthatóak Magyarországon, tarthatóak-e fogságban, úgy, hogy életkörülményeik a természetes élőhelyüktől merőben eltérő. A jegesmedvét szokták példaként említeni, nehezen viseli ezt az éghajlatot. Nem is beszélve az óceáni és tengeri élőlényekről, számukra nemcsak a víz minősége létfeltétel, de a nyílt vízhez képest behatárolt új életterükön a tájékozódási, és kommunikációs képességeik korlátoltak.

Ezek a kérdések nem újkeletűek. Az USÁ-ban már a XIX. század végén érintetlen ökoszisztémákban gondolkodtak, így jött lére az első, és egyben a Földön létező legnagyobb kiterjedésű nemzeti park, a Yellowstone mintegy 8980 négyzetkilométeren. Bebizonyosodott, hogy a háborítatlan természet és élővilág a jövő. Bár a hagyományos rezervátumok alatt az indián törzsek kényszerlakhelyét értik, ma már bioszféra rezervátumok létrehozásáért lobbiznak, olyan természetvédelmi területekért, ahol a természeti értékek megóvása mellett fontos cél, hogy a területen élők alkalmazkodjanak a táji adottságokhoz, és azok előnyeit kihasználva, valamint a megfelelő tájhasználattal hosszú távon biztosítsák az élő táj, és így a jövő generációinak fennmaradását.

Szolgalelkű óriások c. film-ről bővebben : https://elefantosfilm.hu/szolgalelku-oriasok.php