Minden idők legmelegebb júliusa után vagyunk. Az elmúlt hónapban az átlaghőmérséklet 1,9 Celsius fokkal haladta meg a 2016-os év mért értékeit. S hogy mi is történt ebben a hónapban?

Az északi sarki jég soha nem látott méretekkel, mintegy 20 százalékkal csökkent. Már most ötödével kisebb az előző év azonos időszakához képest, megtörtént, - ami félelmetes, - hogy egyetlen nap alatt akár 10 milliárd tonna jég is elolvadhatott. (A rekordot augusztus első napján mérték, akkor az olvadás 12.5 milliárd tonna veszteséggel járt).

Északon is beköszöntött a nyár. Igazi vakáció időnek örülhettek a 32 fokos Alaszkában, de egy norvég kisvárosban is rendkívül szokatlan, 35 fokot mértek. A sarkvidéki „kánikula” mellett a térségre legkevésbé jellemző viharok, villámlások és erdőtüzek tomboltak, így például Albertán vagy Grönlandon. A tűzvészek hatalmas mennyiségben bocsátottak ki üveghatású gázokat, állítólag csak júliusban 100 megatonnányi szén-dioxid kerülhetett a levegőbe.

Ha ma tekintenénk vissza az elmúlt évtizedekre a sarkkörön, megállapíthatjuk, hogy teljesen megváltozott az élet. A szélsőséges állapotok következményeként állatok, köztük rénszarvasok milliói tűntek el, a jegesmedvék szinte megszámlálhatóvá váltak, miután megváltozott természetes élőhelyük.

Talán augusztus 1-jén érkezett el valójában a "Föld napja", egész pontosan a Föld egyik "utolsó órája". Máskor, évente egyszer, erre gondolva világszerte kapcsolják le az áramot, vagy épp szorítják vissza a fogyasztás mértékét.

Válasszunk magunknak ezentúl mindig alkalmat a bolygó tehermentesítésére, hogy emlékeztessük magunkat és másokat arra, mi a megoldás. Ilyen a sarkvidékihez hasonló katasztrófa bekövetkezésekor már másnap világméretű „gyász”-ra lenne szükség. Hogy mindenkiben tudatosulhasson, hogy ez egy gyásznap, amely azonnali cselekvésre szólít fel minden Földlakót.

Már azzal, hogy többen kiállnak és vállalják a véleményüket, - főleg a mai fiatalokra gondolok, - azzal többeket vonzanak a témához, és aki csatlakozik, óhatatlanul másokat is bevonz a láncba.

Mert mi is történt közben az elmúlt hónapban? Július 29-én, - míg máshol környezetszennyezés zajlott a világban, - Etiópiában 23 millió ember együtt 353 millió fát ültetett egyetlen napon egy országos akcióban. Ez világrekord a maga nemében. Föld megmentési program zajlott pár nappal később Indiában is, északon több mint egymillió indiai 220 millió fát ültetett a klímaváltozás ellen hirdetett kampány keretében. Tudni, hogy idén nyáron Indiában kézzel foghatóvá vált a vízhiány, többek között egy nyolcmilliós nagyváros maradt ivóvíz nélkül.

Mégis hogyan lehetne kompenzálni a globális felmelegedés ellenében? Csak így, civilizáltan.

És globálisan. Példátlan összefogás alakult ki nemrég az erdőtüzek megfékezése céljából. A G7 csoport azonnali segélyt ajánlott, általában pedig Németország Norvégiához hasonlóan ezidáig támogatta az elmúlt évtizedben zajló, az Amazonas térségének megmentéséről szóló projektet, még akkor is, ha annak brazil kormánya az utóbbi időben nem volt partner ebben. Németországban közben féléves adatok bizonyítják, még mindig júliusban, hogy ötödére csökkent a széntüzelés, húsz éven belül pedig teljesen megszüntetnék a fosszilis alkalmazását.

Nemzetközi ügy lett a műanyagé. Idén nyáron sok európai nagyvárosban már nem találkozhattunk egyszer használatosokkal a vendéglátásban. És igen, végül köszönet mindenkinek, aki a műanyagmentes júliust végigcsinálta. Saját tapasztalatból mondom, száz százalékosra nem sikerülhet, ezért célszerű meghosszabbítani a kihívás határidejét, és közben gondoljunk arra, az a fő, hogy ennyi ember megpróbálta.