Hihetetlen történet a lehetetlenről

Dél-Indiában van egy hely, ahol az ott élők spirituális elhivatottságát látva átértékelődik az emberiség jelene-jövője. A vietnámi háború idején fiatal hippik a tiltakozáson túl a nyugati világból keletre orientálódtak, hogy újraálmodják világunkat egy békésebb cél érdekében.

Mindezt egy sivatag kellős közepén. Mert mi is lehetne nagyobb lehetetlenség, mint ökogalaxist létrehozni egy pusztaságban. Állítólag elég egy víznyerő helyet találni és oázisra bukkanunk, de embereink messzebb mentek, mígnem helyben esőerdei klímát létesítettek.

Kitartó munkával a semmiből álmodták meg Auroville városát. Ligeteket felkeresve gyűjtöttek magokat, hajtásokat, bokrok, kúszónövények ültetésével fokozatosan újjászületett egy trópusi örökzöld erdő.

Az egész város terve a „galaxis” nevet kapta, ami a település szerkezetére utal, amit gyűrűként ölel körbe több zóna. Mindennapjaikat egy környezettudatos rendszerben élik, ahol felkészültek a szélsőséges időjárási körülményekre is.

„Az ide érkező hippik eredetileg az integrális jóga gyakorlására és a spirituális munkára fókuszáltak, és elhatározták, hogy a karmajógát fogják gyakorolni, vagyis a munka örömében keresik a megvilágosodást. A városban a mai napig mindenki önkéntes munkát végez, amiért cserébe nem fizetés, hanem egyfajta életviteli hozzájárulás jár, amiből szerény, de egészséges életforma tartható fenn.”

Az elmúlt évek természeti katasztrófái során a település bebizonyította túlélőképességét, egyedül a maja naptár lezárultával történt egy nagyobb katasztrófa. Amennyire nyüzsgőn az itt élők közösen tevékenykednek, az ünnepeiket általában csendben ülik meg, meghitt meditációval és együttléttel.

Ők a valódi hippi mozgalom előfutárai, akik a tiszta vizet és levegőt részesítik előnyben, és valós tudással rendelkeznek a fenntartható életmód gyakorlatában.

(Az idézet és a további történet a Földgömb Magazinban részletesen olvasható)