Shoppingtól a stop shopping-ig
A mai világban gyakran beleesünk abba a hibába, hogy anyagi javakkal mérjük a személyes boldogságunkat. Valóban ez lenne az öröm forrása? Milyen felismerésre van szükségünk ahhoz, hogy csökkentsük az anyagi jólét okozta boldogságba vetett hitünket.
A tudatos vásárló azért válik azzá, mert érdekli, honnan származik az a termék, amit vásárol, azt milyen körülmények között termelték, milyen vegyszerrel kezelték, mekkora utat tett meg az eredetétől a vásárlás pillanatáig. Magunk dönthetünk arról, hogy mi kerül az asztalunkra, polcunkra illetve vásárlásukkal etikusan járunk-e el, miközben a vállalatoknak társadalmi felelősségvállalását is figyelembe vesszük.
Érdemes újraértelmeznünk a vásárlási szokásainkat, mert a XXI. században több tényezőt is figyelembe kell vennünk. Az értékesítési lánc lerövidítésével a termelőktől kedvezőbb áron kaphatjuk a termékeket, de legalábbis bizonyított a származási helyük és az előállításuk körülményei. Etikus fogyasztássá akkor válik a vásárlás, ha az általunk választott vállalatok is etikus módon állítanak elő. Támogathatjuk például a biogazdálkodásból származó termékeket, de ellenezhetjük is például, ha a vállalat gyermekmunkából állította azt elő, vagy szennyező, káros elemeket találunk az összetevői között. Az etikus vásárlás előnyei, hogy ösztönzi a cégeket innovatív termékek gyártására, vagy az újrahasznosításra, a fogyasztó mindenesetre beleszólhat a működésükbe.
Ma már meg lehet nevezni olyan ásványvizeket, amelyeket fogyasztóik inspirálására újrahasznosított palackokba töltenek, ezt fel is tüntetik. Ez a csomagolási forma egyértelmű, többségük azonban nem ennyire. Egy csomagolt termék kibontása közben papír és műanyag rétegek sokaságát kell lehámoznunk. Ráadásul mindez egyből a szemétbe kerül. Az átlag európai évente 165 kg csomagolási hulladékot termel. Ha már így van, ezentúl legalább lebomló csomagolású terméket válasszunk.
És miért a kisbolt? Csak fel kell néznünk a multik épületének plafonjára. Én megtettem egyszer, és döbbenetemre elment a kedvem a futószalagon gyártott egyentápláléktól és tömegfogyasztástól. Rájöttem, hogy egy könnyűszerkezetes raktárépületben vagyok, ahol össze van ömlesztve a tartós élelmiszer a ruhaneműkkel, az állateledelekkel, és a barkácsszerszámokkal. Ahol látszólag mindent lehet kapni, mégis órákba telik rátalálni a minőségire.
A divat egykor és ma
A modern kori nők – és mert leginkább a nők a gyártók célcsoportjai – nehéz helyzetben vannak, ha igényeikkel alkalmazkodni akarnak a fenntarthatósághoz, miközben a másik oldal a médián keresztül érzelmi nyomást gyakorol rájuk annak érdekében, hogy vásároljanak.
Ha úgy érzed, hogy mindenképp meg kell venned a legújabb kütyüt, vagy a legmenőbb ruhát, hogy lépést tarthass a divattal, akkor is, ha a jelenlegi még mindig jó állapotban van, akkor hatottak rád ezek a nem létező elvárások. A legtöbb embert feleslegesen foglalkoztatja, hiszen arra készteti őket, hogy fogyasztókká váljanak, hogy még akkor is vásároljanak, ha valójában nincs szükségük rá.
A felénk sugallt információk pedig függetlenül attól, hogy tartják-e a lépést a globális változásokkal, tudatosan és tudat alatt befolyásolnak minket. Bizonyára nem tudják például, hogy a tengeri halak a túlhalászás következményeképpen kihalófélben vannak, mégis reklámozzák, nem elég tájékozottak az igényekről, a keresletről és a kínálatról ezért akarják tévesen meghatározni azt. Ha több kommunikációs csatorna lenne, amely értelmes és egyben hiteles üzenetet közvetítene, más trendeket követnénk.
Mit szólnánk hozzá, ha a divat esetében mi magunk jelölnénk ki az irányokat. Például ha a divat idén a borostyán és a kagyló lenne az ékszerek között, akkor azzal elméletben visszavethetnénk a drágakövek kitermelését. Az ezüstöt és az aranyat egyébként olyan környezetszennyező módon termelik ki a világ több pontján, hogy a bányákat, és az azokat övező vegyszeres anyagokkal borított, sötét területeket még a műholdas felvételeken is látni lehet.
A borostyán pedig a fa éke, mely idáig talán a legtermészetesebb, szerves ásvány a maga nemében, nem elhanyagolható, hogy alig okoz kárt a megmunkálása. Ha ezen múlna, bizonyára divatba jönnének a borostyánból készült kiegészítők.
Ha már a divatnál tartunk, már rég nem sikk állatszőrmét, és állati eredetű ruhaneműt hordani. Népszerűek viszont a nők körében azok a férfi ingek, amelyeket nem kell vasalni, választásukkal további energiát takarítunk meg. A pamut esetében pedig elterjedt a biopamut, illetve az olyan, amely kevesebb vízfelhasználással készült, mint évtizedekkel ezelőtti elődei. Vannak újrahasznosított műanyagból készült lábbelik, esernyők, kis utánajárással találunk is előbb utóbb.
Egyes kozmetikai cégek arculatát a természetes alapanyagok és természetes módon történő feldolgozásuk határozza meg, így például azt is üzenik, hogy hosszútávra terveznek.
Erről pedig a műszaki cikkek esetében lehetne hosszasan taglalni, mennyire okosan kell választanunk, ha tartós élvezeti cikket akarunk. Meg kell terveznünk életútját is. Csak azért, mert elfelejtettük további sorsukat az elmúlt évtizedekben, a belőlük származó nehézfémek a talajba és ezáltal közvetve az élelmiszerekbe kerültek.
Az élelmiszereknek amúgy is csökken a tápértéke, ma elsősorban ezt kellene figyelemmel követnünk. A mennyiség gyakran a minőség rovására megy, nem is beszélve az egyszer használatos tárgyak értelmetlen felhalmozásáról.
Talán az a titka, hogy a vásárlással ne csak a saját kényelmünkre gondoljunk, nézzünk mögé a folyamatoknak. Adjuk tovább a megszerzett tudást, hogy mi az ami beválik, amit érdemes, amit hasznos lenne beszereznünk, ha az szükséglet, és mi az az extra, amivel a legkevésbé ártunk a környezetünknek.