1971-ben ezen a napon írták alá Ramsarban azt az egyezményt, amely a vizes élőhelyek védelméért jött létre. A megállapodás elsősorban az ottani madárvilág megmentését tűzte ki célul, mert az emberi tevékenységek hatására olyan mértékben váltak veszélyeztetetté a vizes élőhelyek, hogy az a vízi madárvonulást akadályozta, és szükségessé vált a megőrzésüket biztosító nemzetközi szintű összefogás.

Mára a ramsari konvenció a Föld vizes élőhelyeinek az átfogó védelmét képviseli. Azóta elmondható, hogy az egyezményt összesen 169 ország írta alá, vállalva a biológiai sokféleség megőrzését a „nemzetközi jelentőségű vadvizek jegyzékében” jelenleg található több mint 2293 vizes élőhelyének mintegy 2 254 188 négyzetkilométernyi területén.

Magyarország 1979-ben csatlakozott a megállapodáshoz, 29 élőhelyet, köztük eleinte a Fertő-tavat, a Balatont, Kis-Balatont, a kiskunsági szikes tavakat, a Hortobágy egyes részeit, később az Ipoly és a Rába-völgyet vagy épp a Baradla-barlangrendszert jelölte meg például a ramsari területek közé. Ebbe a kategóriába tartozik minden olyan édesvízi terület, folyó, állóvíz vagy láp, melyek őshonos vagy veszélyeztetett fajoknak élőhelyei, továbbá azok, amelyek legalább 20 ezer vízimadarat tartanak el rendszeresen.

Menjünk és fedezzük fel!

A Balaton az egyetlen hazai időszakos területünk, ahol ősztől tavaszig biztosítani kell a tavon tartózkodó vízimadarak zavartalan életét - derül ki a Balaton-felvidéki Nemzeti Park tájékoztatójából. Ebben az időszakban szárcsák, úszó és bukórécék ezrei vonulnak és telelnek a tavon évről évre, de a rendszeresen átvonuló fajok össz egyedszáma meghaladhatja a harmincezret. 

A Kis-Balatonnál az áttelelés ideje alatt récék és vadludak tízezrei táplálkoznak és pihennek a területen. Költési időszakban főként népes sirály és csértelepek, gémtelepek, és kormorántelepek példányai színesítik a tó madárvilágát.