Ezt a blogot a generációm hívta életre, és az ellen a tehetetlenség ellen indult el, mely a környezetvédelmet övezi manapság. A XXI. század kezdetén az Y generáció tagjai közül többek ugyanis csalódottak. Mi még emlékszünk Bill Gates ’90-es évekbeli jóslataira az automatizált házról, a WWF védett állatokért tett erőfeszítéseire, amelyeket kis matricás albumokba rendezett, az ózonlyuk akkor még újdonságnak számító problémájára.

Azóta évtizedek teltek el, de nem történt olyan nagyléptékű és minőségi változás, amire vártunk volna. És ekkor eszembe jutott, hogy mi, - legyünk akár tudatos vásárlók, környezetünkért, családunkért aggódó felnőttek -, vagy öntudatra ébredünk felelősségünk teljes tudatában, vagy hagyjuk veszni a jövőt, mindannyiunk jövőét. Mindenhol azt halljuk, gondolkozz pozitívan, legyenek céljaid, igen ám, de ezt össze kellene egyeztetnünk a lehetőségeinkkel. A mai kor megjegyzem sokkal több lehetőséget kínál a változtatásokra, és úgy tűnik ez a változtatás ma az utolsó kézzel fogható esélyünk.

Egy a szociológiában ismert fogalom tudományosan bizonyítottá vált, mely szerint ha egy csoportban megjelenik egy új viselkedés, cselekvés, amely elér egy kritikus tömeget – vagyis elég sokan csinálják, akkor ez a csoport sajátosságává válik, és ezt a tudást akarva – akaratlanul átadják, mígnem szokássá nem alakul. Ha ez így van, miért nem fordítjuk ezt a tudást környezetünk javára? Ha például szelektíven gyűjtjük a hulladékot, gondoljunk arra, hogy egy nap mindenki számára természetes lesz alternatívan hulladékgazdálkodni. Mutass példát! Ne pazarold feleslegesen a vizet, az energiát! Legyen ökoházad, napkollektorod, vagy akár csak két állandó bevásárlótáskád, mellyel csökken az ökológiai lábnyomod, már sokat tettél önmagad és a környezeted javára.

Az emberiség a fogyasztói társadalmi életmódjával és a hozzá idomuló ipari tevékenységgel az elmúlt 50 év alatt kis híján tönkretette a bolygót. A tengeri élővilág és az erdőségek nagyobb része kihalt, a globális felmelegedés vészjósló előrejelzései egy-két generáción belül tényekké váltak. A közelmúltban született generáció és általában a tudatos emberek tettei lesznek belátható időn belül a meghatározók a jövő alakításában.

A jövő most kezdődik.

Valójában, - hogy levegyük gondolatban a terhet a fiatalok válláról -, sok tekintetben már az ipari forradalom idején rossz irányban indult el ez a fogyasztói társadalom, Földünk erőforrásait azóta éljük fel egyre nagyobb és nagyobb mértékben. Mára úgy élünk, mintha két Föld bolygónyi energiánk lenne.

Vannak még kulturális kreatívok, akik álma, hogy fenntartható módon éljünk, ehhez egy tudatos, újraértelmezetten „civilizált” életformát kellene követnünk, és mindezt együtt kellene tennünk. Ez nem csak cél, ez egy olyan jövőbeli álom, melyet, ha valójában akarunk, valóra tudunk váltani.

Köztudott, hogy a világ 2 leggazdagabb emberének nagyobb a vagyona, mint a 45 legszegényebb ország teljes GDP-je. A National Geographic felmérései szerint a vízfelhasználás kétszer gyorsabb ütemben nőtt az elmúlt száz évben, mint a lakosság. Az állatok és élőhelyeik 30%-a véglegesen kipusztult az elmúlt 3 évtizedben, ezen felül minden veszélyeztetett fajra amelyről tudomásunk van alighanem száz másik jut, amelyet nem ismerünk. Több ilyen, és ehhez hasonló adattal szolgálnak azok a dokumentációk, amelyek az emberiség fogyasztásával és a nagyipari környezetszennyezéssel foglalkoznak.

Ebben a blogban azonban megpróbálok pozitívan hozzáállni, már amennyire lehet a témához, és csak a megoldásokra fogok fókuszálni. Sajnos nem fogják egyik napról a másikra megváltoztatni a gyártók az üzletpolitikájukat, sem az energiaiparban befolyással rendelkezők kivonni az érdekeltségüket. Mégis azt kell mondanom, hogy amíg kereslet van ezekre a konzervatív, sok tekintetben elavult kínálatukra, mint a kőolaj, a mesterségesen generált energia, használhatatlan használati tárgyak, környezetszennyező járművek, addig hiába okoljuk a gyártókat, ők újra és újra legyártják azokat, ráadásul még túlkínálatot is képeznek, mert egyszerűen a termékeiket és szolgáltatásaikat megveszik.

Ha tudnák pedig mennyivel több pénz van az alternativitásban, azaz az alternatívában!

Nem a kisemberek vállán van a felelősség, de onnan indult a törekvés, hogy együtt sokan jobb hellyé tegyék a világot.

Ezt a képet nemrég egy olaszországi nyaralás alkalmával készítettem. A kollektív összefogásra hívja fel a figyelmet a képzőművész, Lorenzo Quinn monumentális kezeket ábrázoló szobra, az éghajlatváltozás hatására folyamatosan emelkedő tengerszint ugyanis komoly károkat okozhat Velence történelmi városrészeiben. A „Titkos támogatás” elnevezésű alkotás – mely eredetileg a 2017-es Velencei Biennáléra készült – azóta jelképévé vált a fenntartható fejlődésért folyó és a globális felmelegedés elleni küzdelemnek.