A polihisztor Leonardo Da Vincinek sikerült több olyan találmányt megalkotnia, mely az optimális vízgazdálkodás alappillére lehetne, de ezek sajnos soha nem épültek meg. Egy álmát, egyik tervéhez hasonló innovatív hidat azonban nemrég valóra váltották Törökországban úgy, ahogyan azt a mester lerajzolta. Erre vagy ötszáz évet kellett várni, viszont megállapíthatjuk: Minden lehetséges. Eljön az idő, mikor a tudomány kijöhet az elefántcsonttornyából, és az olyan tudások, melyeket csak szakértői körökben birtokoltak, az átlagemberek tömegei számára is ismertté válhatnak. Ők tudják a megoldások esszenciáit, és ezt olykor meg is osztják velünk.
Manapság a globális kérdésekkel foglalkozó konferenciák és világtalálkozók szekcióüléseit az interneten könnyen és egyszerűen nyomon lehet követni élő adásban. Így tettem én is, és elértem az idei Víz Világtalálkozó számomra „lényegi” előadását a tudomány és technológia témakörében. Azért választottam ezt a plenáris ülést, mert itt nem feltétlenül politikai, társadalmi, közéleti szereplők fejtették ki véleményüket, inkább szakértői szemmel álltak a vízkérdéshez.
Kiderült, hogy a találkozó témájának három fő pillérét a „kevés víz”, a „sok víz” és a „szennyezett víz” drámáját valós időben kísérik figyelemmel, ami azt jelenti, hogy míg korábban évtizedenként voltak felmérések, és adataik elérhetők, ma már a tér-informatika olyan korszerű technológiával rendelkezik, hogy bárhol a világban nyomon követhető a vízhiány, az áradások vagy az időjárási jelenségek. Ez főleg műholdas adatmodellezéssel történik, de Claudia Sadoff, a Nemzetközi Vízgazdálkodási Intézet főigazgatója szerint ma már radarokkal a talajvizet is ellenőrizni lehet, sőt a nagyvárosokban az elöregedett vízvezetékeken elpazarolt víz mértékét is meg lehet állapítani. Nagy a szakadék viszont az információ, az adathalmazok és a cselekvést ösztönző tudás között, amíg megvalósítási fázisba kerül a probléma megoldása.
Az ENSZ Egyetem főtitkár helyettese, Taikan Oki a panelbeszélgetésekben kitért rá, hogy bár megfigyelésekben, az adatelemzésekben a legmodernebb technológiával rendelkeznek a kutatók, mégis a legkorszerűbb berendezések ellenére a legutóbbi Tokió mellett lecsapott tájfun érkezését mindössze két nappal előtte tudták jelezni, és így is vagy száz ember életét követelte. A puha technológia jól jön, de nem oldja meg a problémákat.
Napenergiával foglalkozó felmérések szerint hatvanszor több energiához lehetne jutni, ha nem a vízenergiát használnák erre az energetikai célra, - mondta Charles Vörösmarty, a New Yorki Városi Egyetem professzora. Majd hozzátette, hogy a vízenergia mellőzésével nem blokkolnák a halak vonulási útvonalát, és nem avatkoznának be a biodiverzitás harmóniájába.
Klement Tockner, az Osztrák Tudományos Alap elnöke szerint a párizsi megállapodás legnagyobb vesztese az édesvíz. Az édesvíz is egyfajta megújuló erőforrás, de megújulása természetfüggő. Arról a mérnököknek és tervezőknek az ökológusokkal kellene együttműködni, hogy hova és milyen módon építsenek vízierőműveket.
A legfontosabb, hogy egészében lássuk a helyzetet. A város és vidék kapcsolatát természetvédelmi összefüggésekben vizsgáljuk. Hiszen az élelmiszer kérdésének hátterében a korszerű mezőgazdaság feladatai állnak, a piac kínálat és kereslet viszonyában jobban rálátnánk a szemétkérdésre, és ezáltal a tiszta folyóvizeink, tavaink jövőjére.
Mr. Zhang Zhongyi, Kína Gazdasági Minisztériumának vízi erőforrásokkal foglalkozó minisztere Kína gyakorlatáról beszélt a vízügyi megoldások területén. Kínában nagy a lakosságszám, kevés a víz, ráadásul rossz a vízelosztás, egyszerre van jelen a vízhiány, az áradások az országban, ahol az egy főre jutó vízmennyiség rendkívül kicsi, de inkább egyenetlen, a tavak minősége romlik, a folyók szennyezés áldozatai. Kínában már figyelnek a vízmegőrzésre, minden újonnan épített tárgyi érték esetén, a víz felhasználását a kapacitásokhoz képest határozzák meg, úgy hogy szisztematikus kormányzat alá vonják, és igyekeznek kvóta alapján rendezni.
Összességében a Víz Világtalálkozó sok tekintetben úttörővé vált a nyitott szemléletével. Kimondták, hogy a migráció már nemcsak gazdasági kérdés, de környezeti is. Vízhiány, az áradások és általában az időjárási viszontagságok szintén okozhatnak tömeges elvándorlást. Újdonság, hogy egyre több valós megoldást vonultatnak fel, a vízipari szakkiállítás miatt egyre inkább gyakorlati jellegű, mintsem elméleti, ezen kívül figyelemfelkeltővé vált a magyar gyakorlat. Legyen szó víztározók építéséről, talajkondicionálóról, vízsótalanításról, vagy mobil víz- és szennyvíztisztító berendezésekről.
Az eseményen több mint száz ország mintegy kétezer meghívott vendége vett részt a Millenárison, köztük miniszterek, politikai szereplők, vízügyi szakemberek, a szakmai egyeztetésekről hiányoztak viszont a gazdaság és ipar egyéb szereplői, hogy holisztikus szemléletben tájékozódhassanak a némiképp általuk is okozott globális felmelegedés következményeiről. Reméljük hozzájuk is eljut a világtalálkozó fő gondolatmenetének üzenete.
