Az elmúlt évekhez képest minden eddiginél korábban, ma, augusztus 1-jén jött el a túlfogyasztás napja világszerte. Ez azt jelenti, hogy az elmúlt hét hónapban az emberiség felélte a Föld azon erőforrásait, amit egy év alatt képes még újratermelni. Holnaptól minden tevékenységünk egyfajta hiányt idéz elő, mert úgy élünk, mintha minden nappal meghaladnánk a természet lehetőségeit.

Holnaptól minden más lesz, és ugyanakkor nem változik semmi sem. Hacsak mi nem változtatunk.

A mai trendek közé tartozik a tudatos gazdasági szemlélet, hogy legyenek igényeink a tömegtrendekhez igazíthatók, és mégis fenntarthatók. A fogyasztói társadalomban a túlkínálat miatt a termelés ugyanis felesleget idéz elő, amit már a bolygó nem bír el, nem is beszélve az energiaipar természetre gyakorolt káros hatásairól.

Ma az emberiség számára nagyvolumenű élelmiszer előállítást irányoznak elő, mégis, akik figyelemmel követik a kiszolgáló ipar stratégiáját, azok olyan élelmiszereket választanak, amelyekből tudatosan csak annyit termelnek, amennyire szükség van. Ha kevés van tengeri halból, majd választunk másik halfajtát, amelynek tenyésztésére direkt a megnövekedett igények miatt került sor. Mindenesetre ha a világon mindenhol csak a felére csökkentenék az élelmiszerpazarlást, akár egy hónappal későbbre is kitolhatnánk a túlfogyasztás napját.

Állítólag ha világszerte fele annyit autóznánk, még egy fél hónapot nyernénk, de ha 50%-kal csökkentenénk a szén-dioxid kibocsátást, akkor akár három hónapig is meghosszabbíthatnánk ezt az időt.

Az egyszer használatosok ideje is lejárt. Hogy már nem lehet feltalálni a spanyolviaszt? Dehogynem, csak egy más szemléletből kell újat alkotnunk. Hogyan lehet az, hogy annyi tudással a hátterében a mai ember nem tud tudatosan gazdálkodni. Vegyük például a kompatibilitást. Működik az elektronikában a felhasználói szinten, de ha tömegtermelésről van szó, egyre kevésbé.

Pár próbálkozást leszámítva, senki nem találta még fel a többször mosható pelenkát, a napelemmel működő népautókat, pedig nagy igény lenne rá. Nem is olyan régen a boltban még nem lehetett a beszerezni mindazt, amihez most kényelmünk miatt ragaszkodunk. Sokan már olyan termékek iránt érdeklődnek, amik a jövőben fontosak lehetnek, lég- és víztisztító berendezések, alternatív hűtési-fűtési módok.

Az élővilág olyan szennyezett és kizsákmányolt, hogy igényünk kiterjed ma megmentésükre is, legyen szó erdőségekről vagy a levegő minőségéről. Olyan infrastruktúrát kell kialakítanunk, amely az élet minőségét hosszútávon garantálja.

Fél évszázaddal ezelőtt még nem beszélhettünk ténylegesen túlfogyasztásról. 1970-ben december 23-án mérték először a túlfogyasztás határidejét, ez a mérés persze azóta is jelképes, azt a negatív tendenciát mutatja, ami alatt az emberi tevékenység a Föld ökoszisztémájára károsan gyakorol.

A fogyasztást tekintve ez az időszak egy átlag, országonként más eredmény jönne ki. A túlfogyasztásban élen járnak olyan országok, mint Luxemburg, vagy Németország és Kína, de ha a világ teljes lakossága úgy élne, mint a kanadaiak már március 18-án kimerítenénk a Föld erőforrásait. Idén mégis Katarban ketyeg a leggyorsabban a Föld biológiai órája.

Magyarországon ehhez képest fél év elég a Föld kimerítéséhez, és úgy élünk, mintha két bolygó állna rendelkezésünkre. Van min változtatnunk...