...akiket már nem láthatunk viszont

Milyen szerencsések is azok, akik megismerhették az élővilág kihaltnak nyilvánított fajainak utolsó tagjait. Aki lemaradt volna róluk, íme egy rövid összefoglaló nagyvonalakban. Az állatkertek fogságában maradtak azok a példányok, amelyek veszélyeztetettek, - ahhoz, hogy természetes környezetükben láthassuk őket, elég ritkák, - de még van rá esély, hogy felkutassuk megmaradt élő rokonaikat.

Meglepően hangzik, de az elmúlt fél évszázadban az állatoknak csaknem a fele eltűnt, és nem a természetes kiválasztódás, vagy evolúciós folyamat alatt, sokkal inkább az emberi beavatkozás során. Csak a XX. század eleje óta kihalt gerinces fajok pusztulásához alapesetben a szakemberek szerint legalább tízezer év kellene.  

pinta-szigeti óriásteknős (-2012)

 Ő George, a magányos óriásteknős. Körülbelül száz éves lehetett úgy hat éve, mikor elpusztult az Ecuadorhoz tartozó Galápagosz Nemzeti Parkban. A teknőst az 1970-es évek elején egy magyar kutató, Vágvölgyi József fedezte fel a Pinta-szigeten, a szakemberek évekig azt hitték alfajának az utolsó példánya volt. 2012. júniusában úgy tűnt, az utánunk következők már sosem találkoznak a chelonoidis nigra abingdoniiek leszármazottaival, mire a Nemzeti Park munkatársai még ugyanebben az évben bejelentették, találtak még legalább tizenhét teknőst, amelyek genetikai állománya hasonlít Georgéhoz. Talán George mégsem volt olyan magányos, ráadásul ma körülbelül 30-40 ezer teknős él a Galápagoszon, akik - bár nem tartoznak a családjába, - de nagyon emlékeztetnek rá.

erszényes farkas (-1936)

 A négylábú ragadozók közül az Új-Guineában, Ausztráliában is ismert erszényes farkast Tasmániában  a háziállatok védelmében irtották ki, a múlt század elejére védett fajjá nyilvánították, de mivel az erszényes farkas fogságban nem tudott szaporodni, így körülbelül ugyanabban az évben ki is halt.  

A bali tigris meglehetősen apró volt a tigrisek között, 1937-ban látták természetes környezetében utoljára, az ellenük folytatott vadászat következtében teljesen kivesztek, majd a negyvenes években eltűnt a berber oroszlán is. Az utolsó vadon élő kaszpi tigrist 1970-ig láthatta az ember, úgy mint az 1976-ig portyázó jávai tigrist. Legutóbb 2015-ben haltak ki a keleti pumák, nem sokkal élve túl a zanzibár leopárdokat.

kaszpi tigris (-1970)

A tápláléklánc szerint most következnének a növényevők, ám sok esetben mégsem a természet döntött fennmaradásukról. A zebrához hasonlító Dél-afrikai kvaggát a kihalásig vadászták, bőrüket feldolgozásra eladták, húsukat más állatok eledelének használták fel. Az utolsó fogságban élő az ezernyolcszázas évek végén halt ki az amsterdami állatkertben.

Hasonlóan történt a fekete orrszarvú és az ezredforduló évében a pireneusi kőszáli kecske esetében. Ez utóbbit évtizedek óta próbálják klónozással visszahozni az élővilágba, sikertelenül.

Nemrég született egy európai bölény a Nyíregyházi Állatparkban, sokan nem tudják azonban, hogy a természetes közegében jóformán kihalt élőlényről van szó, 1927 óta nincsenek szabadon populációi. Elvétve megtalálható állatkertekben és számukra mesterségesen fenntartott közegben.

A legenda szerint egy hím és egy nőstény északi szélesszájú orrszarvú maradt a Földön, a múlt században élő megszámlálhatatlan egyedihez képest az állat mára bármikor eltűntnek nyilvánítható.

 északi szélesszájú orrszarvú (fokozottan veszélyeztetett)

Érdekesség, hogy az óriásalka, - ami azért nem közismert, mert ritka volt a maga nemében – valójában alig valamivel volt nagyobb fél méternél – a pingvinhez hasonlított, és hozzá hasonlóan kiválóan úszott, főként tengeri halakkal táplálkozott az Atlanti-óceán északi szigetvilágában. Már csak kitömött egyedivel találkozhatunk.

Nem az első korszak a Föld történetében, amikor fajok tömegesen pusztulnak ki, de az első amelynek kiváltó oka az ember. A jelenkorban a klímaváltozás, a túlhalászat, a mezőgazdaság javára történő erdőségek kiirtása eredményezte ezt az ökológiai katasztrófát, és bármennyire el tudja az ember pusztítani a környezetét, újrateremtenie már sokkal nehezebb. Hiába a természetellenes kísérleteknek, a természet alap feltételeit nem tudja pótolni vele.

Biztató viszont a WWF egy 2016-ban kibocsátott Ismeretlen fajok című jelentése, melyben az áll, hogy 115 új faj nyomára bukkantak a Mekong folyó területén. A tudósok 88 növényfajt, két halfajt, 11 kétéltű-, illetve 11 hüllőfajt és három emlősfajt fedeztek fel Kambodzsában, Laoszban, Mianmarban, Thaiföldön és Vietnamban.

Ami az élőlények kihalását illeti, a legdrasztikusabb változás kétségtelenül a tengerekben zajlott le, de nemcsak a tengerekben fordul elő populációcsökkenés, hanem az édesvizekben is. A Kárpát-medencében elsősorban az édesvízi fajok  harminc százalékos csökkenése jelenti a legaggasztóbb változást, és igényli az odafigyelést a hozzánk legközelebb eső területeken.

További érdekes téma a magyar lófajták megvédése, vannak még megmentő megmozdulások érdekükben. Folyt. köv.

(Képek: Wikipédia)